Tegyük láthatóvá a hálát

A szociális munka napján, november 12-én elismerjük a szociális munkát végzőket, azokat, akiknek a munkáját a legkevésbé ismerjük. Legfeljebb elképzelni tudjuk, hogy mit is csinál nap mint nap egy egyetemet végzett “szocmunkás”, egy szociális szakember.

A szociális szegmensben dolgozók azokon a családokon, gyermekeken, felnőtteken segítenek, akik megrekednek az életük valamelyik területén, társadalmi-gazdasági szempontból kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A szakemberek tanulnak pszichológiát, szociológiát, pedagógiát, jogot, hiszen segíteni másokon nagy felelősség. Nem oldják meg mások helyett a problémáikat, de megmutatják nekik a helyes utat. Szociálisan érzékenyek, empatikusak, olyan emberek, akikre mindig lehet számítani, akkor is helyt állnak, amikor már mindenki feladta, és azokkal is foglalkoznak, akikről már mindenki lemondott.
A munkájuk és az érte kapott hála láthatatlan.

Puchreiner Nikolett 34 éves és évek óta él az utcán, nem iszik alkoholt, nem dohányzik, hajléktalan ellátásban részesül, megváltozott munkaképességű. A hajléktalan ellátás azokon az embereken segít, akik a legsúlyosabb szociális problémákkkal küzdenek, akik elveszítették a lakásukat, az otthonukat. Ez a kilátástalan helyzet gyakran az egészségügyi problémáikat súlyosbítja. Nikolett hálás az őt éveken keresztül segítő szociális munkásoknak.

Niki, mióta élsz az utcán?

Családi okok miatt már 2013-ban is az utcán voltam, akkor volt egy nagyon iszákos időszaka a szüleimnek. Hetenként jártak ki a rendőrök, mert apám késsel fenyegetőzött. Nem bírtam otthon élni, otthagytam őket. 2014 telét a Máltai Szeretetszolgálat egyik melegedőjében töltöttem a fapadon. Azon a helyen, ahol napközben mostak az emberek letettem egy matracot esténként. 2015. február 11-én megtörtént a tragédia: édesapám 99 késszúrással megölte édesanyámat. Aznap volt apám születésnapja. Tettéért 17 évet kapott, másodfokon 14 évet szabtak ki rá. Nem tudtam megtartani az önkormányzati lakásunkat, és végleg az utcán kötöttem ki. Egy fizetős szállóra kerültem, ez 6000 forintomba került havonta. Most is hajléktalan szállón alszom.

Te hogy látod, javult azóta a hajléktalan ellátás?

Vannak felújítások, nyíltak új szállók, ami elromlik a szállókon azt megjavítják. Nekem nagyon jó, hogy ezt az RSZTOP-s tálcás vacsorákat kapjuk. (RSZTOP- Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program. Ez a program a megfelelő étkezés hiányát igyekszik pótolni.) A tálcát lefóliázzák, és mikróban tudjuk megmelegíteni. Ha hétközben megmarad az étel, akkor hétvégén is azt esszük. Mikor 2013-ban az utcára kerültem, akkor a szállón egy darab zsíros kenyeret kaptunk vacsorára. Aztán egy iskolából hozták át nekünk a megmaradt ételt, és azt osztották szét.

Hogyan telnek a napjaid most?

Reggel felkelek, megreggelizek egy melegedőben, összegyűjtöm az ételt, aztán déltől négyig dolgozom.

Több most a szociális munkás szerinted, mint 2013-ban volt?

Nem hiszem, de most többet foglalkoznak velünk. Engem néha megkeresnek, kiválasztanak, verset tanulunk, elszavaljuk, énekeket tanulunk, gyakoroljuk, előadjuk. EgyJunior Prima díjas énekesnő egyszer dalt is írt rólam. Guessous Majda Mária, művésznevén, Mesi, “megzenésítette” az életemet.

Most talán van remény arra, hogy kilábalj a hajléktalan életből.

Igen, most két lehetőségem is van, a szociális munkások segítenek, reménykedem abban, hogy sikerül.

Sok nehézségen mentél keresztül. Mondtad már nekem többször, hogy a hited segített megtenni ezt az utat. Mit jelent neked a hit?

Nekem nagyon sokat. Ha nem lenne hitem, én már rég halott lennék. Anyám haláláig nálunk tilos volt a vallás gyakorlása. Szüleim nem voltak vallásosak. Én nem mehettem templomba. Ha templomba mentem, leszidtak: a
a templomba járás fontosabb, mint a kutyasétáltatás? Katolikusnak kereszteltek, nem értették, hogy miért járok baptista templomba. Volt egy szomszédunk, aki elvitt magával vasárnaponként a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetbe.
Engem ez tart fent az életben. Mindig mindent megkaptam, amit kértem Istentől, ha nem is azonnal.

Édesapád néhány év múlva szabadulhat. Szeretnéd tartani vele a kapcsolatot?

Még ezt nem döntöttem el. Egyik felem szeretné, de a másik felem nem. Istenre bízom a döntést.

Szerinted meg lehetett volna akadályozni, vagy előzni a család tragédiáját? Ha igen, hogyan?

Igen! Voltak intő jelek, például, amikor édesapám kidobta a tacskó kutyánkat az ablakon. Az italtól agresszív lett, elvesztette az önkontrollját. Anyámhoz kijárt egy szociális ápoló, mert anyámnak sok betegsége volt, de az ápoló sem tett semmit, pedig láthatta, hogy baj van. Én nem tudtam mit tegyek, a saját életem védtem. Születésemtől kezdve van egy mentális problémám, mert oxigénhiánnyal születtem.

Láttad édesapád azóta? Kijársz a temetőbe?

Az elsőfokú bírosági tárgyalása óta apámat nem láttam, telefonon tartjuk a kapcsolatot. Én vagyok az egyetlen kapcsolattartója. Anyagilag támogat engem a nyugdíjából. A látogatáshoz a fogvatartottnak engedélyt kell kérni, de most nem is mehetnék a vírus miatt. Teljes áron drága lenne az utiköltség. Nem szoktam kijárni a temetőbe sem. Anyám sírja lejárhatott, nem találtam a sírt legutóbb, mikor végre rászántam magam, hogy kimegyek. Nagymamámhoz a Magyarok Nagyasszonya Templomba járok, ott helyezték el az urnáját.

Milyen pszichiátriai problémát kezelnek nálad a történtek miatt és van e javulás?

Poszttraumás szindrómával kezelnek, szinten vagyok, nem javult, de nem is romlott. Vannak depressziós időszakaim.

Egy ilyen hajléktalan életben mennyire vannak a nők kiszolgáltatva? Félsz az utcán? Váltál már támadás, erőszak áldozatává?

Nem támadtak még meg, hála Istennek. Nem félek, mert nagy a hitem. Többször kiraboltak már, ezért is járok be aludni a szállóra. Egészségem sem engedné meg, hogy az utcán aludjak. Egy nőre nem olyan régen ráfagyott a ruha. Valamilyen szinten minden nő ki van szolgáltatva az utcán, de mindenki mellett van egy társ, akire számíthat.

Aki szeretné Nikit támogatni, az Első 80 év Facebook oldalon jelentkezhet, illetve telefonon érdeklődhet: 70-6112553.

Ha tetszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!

Share on facebook
Share on google
Share on pinterest
Share on print
Share on email