Mindig pánikot okoz a családban, ha idős hozzátartozónk váratlanul beteg lesz, kórházba kerül. Egy szeretetteljes családban is felmerülnek a kérdések: “ha hazakerül, ki ápolja majd? Ha nem tudjuk megoldani családon belül, ki tudjuk-e fizetni a házi gondozót? ”
A koronavírus-járvány miatt megkezdődött a kórházi ágyak felszabadítása, így az otthonukban is gondozható betegek ápolását – ha aktív ágyra nincs szükségük – a családtagjaiknak kell megoldani. Csak halkan jegyzem meg, hogy a karantén idején, mikor kényszeredetten otthon vagyunk, lehetőségünk lenne hozzátartozónk gondozására, a minőségi együttlétre – a vírus ellen védekező higiéniai szabályok betartása mellett – még akkor is, ha ő már magatehetetlen, pelenkás, vagy demens. Vannak kúltúrák, ahol ez természetes folyamat. Nem mindenki alkalmas erre a feladatra, de arra igen, hogy több időt töltsön együtt idős szeretteivel, addig, amíg megteheti. A gondozási tennivalókat szakemberek elvégezhetik helyettünk. Az önkormányzatok, vallási fenntartású egyházi intézmények biztosítják az alapellátást: a jelzőrendszert, a bevásárlást, a fürdetést, a pelenkázást naponta egyszer. Ha ez nem elég, akkor ígény szerint “bérelhetünk” idősgondozót.
Ezekért a szolgáltatásokért fizetni kell, de a mi gyermekkorunk is pénzbe került egykor. Hányan ígértük: “Anya, ha megöregszel, majd én gondoskodom rólad!”
A Magyaroszági Alaptörvény kimondja a szülőtartást. Ezt a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) szabályozza. Az a szülő jogosult tartásra gyermekeivel szemben, aki önmagát önhibáján kívül nem képes eltartani, akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa, élettársa nincs.
Olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár állami, akár egyházi fenntartású intézmények – nem térítésmentes szociális ellátás juttatásával– gondoskodnak és az idős személy az ellátás ellenértékét nem, vagy csak részben tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra kötelezhető nagykorú gyermektől.
Hiába mondja ki az Alaptörvény, hogy a felnőtt gyermekeknek kötelességük idős szüleik eltartása, azt a mindennapi élet során sokan nem tartják be, és szinte lehetetlen betartatni. Először is fontos leszögeznünk, hogy a szülőtartás nem új jogintézmény: nemcsak a 2014. március 15-től hatályos új Ptk. és a 2011-es Alaptörvény tartalmazta, hanem a korábbi családjogi törvényünk is. A hatályba lépett módosítás csupán annyit változtatott a korábbi szabályokon, hogy immár nemcsak a tartásra jogosult – tehát a szülő – indíthat pert a tartásdíj iránt, hanem az a személy vagy szervezet is, aki a tartásra kötelezett helyett maga gondoskodott a jogosult tartásáról. Tipikusan ilyenek a különböző idősotthonok, szociális otthonok, házi gondozók, ők eddig nem rendelkeztek perindítási jogosultsággal.. /https://webugyved.com/kotelezo-szulotartas/
Ismert olyan döntés is, amely kimondja, hogy bár a szülő nem adott kellő szeretetet a gyermekének, ez nem mentette fel őt a kötelezettség alól, így a gyermeket a bíróság tartásdíj fizetésére kötelezte. Ha egy szülőnek több gyermeke van, akkor ez a kötelezettség a gyermekek között – jövedelmüktől függően – megoszlik. Amennyiben valamelyik gyermek természetben látja el a szülőjét, rendszeresen gondozza, ezt a körülményt a javára kell írni. A szülőtartással kapcsolatos perekről nincs statisztika, így az sem tudható, milyen gyakran tárgyalnak ilyen ügyet.
Érdemes felkészülni a családnak együtt a szülő idős napjaira időben, hogy ne a bíróság döntsön a családi kötelékekről, ne idegenek előtt kelljen felszakítani a régi sebeket olyan ügyekben, melyek folyamata természetes lenne…
Az önkormányzatok helyi rendelet szerint adják a támogatást, célszerű érdeklődni, hogy milyen anyagi segítséget kaphatunk, ha bajban vagyunk.
