A minap felhívott egy idős házaspár. Azt kérdezték, milyen segítséget vehetnének igénybe, mindketten elmúltak nyolcvan évesek és nehezen megy már a rutin feladatok elvégzése. Egy kis papírcetlin találták a telefonszámom.
Éreztem, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz, így leültem, kényelmesen elhelyezkedtem és belekezdtem a tájékoztatásba.
Általában a rutinfeladatok közül a bevásárlás, séta, főzés, fürdés, öltözködés, melyek először okoznak nehézséget egy idős ember életében, még akkor is, ha egyébként „egészséges”. Egy idő után koordinációs problémák adódhatnak a mozgásában, a járása lelassul, bizonytalanná, csoszogóssá válik. Az idős ember fél az eleséstől, ezért nem szívesen hagyja el a lakást. Ilyenkor a biztos járás érdekében mindig a lába elé néz, így a testtartása romlik, a figyelme meggyengül. Egy idő után nem tud belépni a kádba és a könnyebb, felszínesebb „cicamosdást” választja. Ez higiéniai hiányossághoz vezethet. Ha még „csak” ennyi a probléma, akkor elég igénybe venni napi egy-két órás nappali segítségnyújtást, melyet a helyi önkormányzatok, egyházi fenntartású intézmények kedvező áron biztosítanak. Ha ez már nem elég, esetleg napi 3-5 órányi segítségre is szükség van, akkor érdemesebb a családsegítő, privát cégekhez fordulni, ha ez a felügyelet családon belül megoldhatatlan. Ezek drágábbak, de elérhetőek. Tanácsos a segítséget a fürdés idejére ütemezni, mert a személyes higiéniai feladatok elvégzése után a segítő bevásárolhat, vagy előkészítheti az étkezést.
Ha magánúton keresünk gondozót, csak olyan embert engedjünk be a lakásunkba, akit ismerős ajánlott, leinformálható, lehetőleg végzett gondozó, gyakorlattal, erkölcsi bizonyítvánnyal, orvosi alkalmassággal rendelkezik, bizonyítja, hogy nincs fertőző betegsége. Nem kellemetlen ezt kérni, ha fizetünk érte!
Ha megoldható, a pénzügyeket a család bevonásával intézzük, ne adjunk hitelkártyát a külső segítőnek, csak annyi készpénzt, amennyi a bevásárláshoz feltétlenül szükséges.
Miért fontos az idősgondozó végzettsége, ha külső segítségre szorulunk?
Egy végzett gondozó ismeri a protokollokat: mikor kell háziorvost, mentőt hívni, hogyan kell az orvost tájékoztatni. Ismeri a vérnyomás, vércukor értékeket, a folyadékbevitel mértékét, a biztonsági, újraélesztő előírásokat egy vészhelyzet esetén. Egy végzett gondozó tanult az időskori betegségekről, azok tüneteiről, kezeléséről és sorolhatnám. Ez különösen fontos, ha az idős ember már kezdődő demenciával, Alzheimer-kórral, Parkinson-kórral vagy egyéb betegséggel küzd. Egy jó gondozó javíthatja az életminőséget! Egy empatikus, szociálisan érzékeny gondozó nagy segítségére lehet a családnak!
A lakást akadálymentesítsük, távolítsuk el a zsinórokat, kis szőnyegeket, ha mindig megbotlunk bennük.
Ha a költségvetésünk megengedi, a kád helyett építsünk zuhanyt a fürdőszobába. A zuhany biztonságosabb. Egy vízálló műanyag széket a zuhany alá téve, kényelmesebbé tehetjük a fürdést. Vannak további segédeszközök, melyek komfortosabbá tehetik az életünket, ezekről érdeklődhetünk a háziorvosunknál.
Igényeljünk házi segélyhívót!
A házi jelzőrendszer a szociális alapszolgáltatások egyike. Készenléti rendszerben működik. A diszpécserközpont segélyhívás esetén a segítséget kérő nevének, címének és az egyéb rendelkezésre álló információknak a közlésével értesíti a készenlétben levő gondozót. Az önkormányzatoknál, egyházi fenntartású intézményeknél is elérhető.
Addig, amíg a napi rutin csekély segítséggel így megoldható, megmaradhat az eddig megszokott életminőség saját otthonunkban.
