“Szeretem hibáit jóságánál jobban”

A régi telek és a régi házasságok – Házasság hete 2022

Kinézek az ablakon, szikrázóan süt a nap, kibújtak a hóvirágok, pattannak a rügyek, úgy ment el a tél mellettünk, hogy észre sem vettük. Hol vannak már azok a méteres hótakarók, az igazi telek, melyek természetesek voltak egy emberöltővel ezelőtt. Csak nagyanyáink elbeszéléseiből ismerjük azokat az időket, mikor mínusz 35 °C fokot is mértek Magyarországon. Akkor még a házasság hetét sem tartották, nem volt szükség arra, hogy az emberek figyelmét felhívják a család fontosságára és értékeire.Valentin napot sem ünnepeltek. Egészségügyi krízis már akkor is volt, ha nem is a COVID-19 járvány miatt, hiszen akkor a Tifusz és a TBC tizedelte a lakosságot. De arról bizonyosan nem volt szó, hogy a kapcsolatok a hosszú karanténban töltött idő miatt mennek tönkre.

A második világháborúban huszonéves magyar katonák, ifjú férjek, vőlegények indultak a frontra hátrahagyva fiatal feleségeiket, gyermekeiket. Nagy részük soha nem tért haza.A megözvegyült asszonyok közül többen nem mentek újra férjhez, hűek maradtak a hős férfihoz, akihez egyszer hozzámentek. Sok szép történetet őriznek nagyanyáink, melyek közül néhány példaértékű lehet a ma élő házastársaknak. Ilyen a legendás Marjay Tamás hadnagy élettörténete is.

1944-ben egy magyar huszár igazi férfi volt. Egyenes tartással ült a lovon, feszült testén az egyenruha. 
Azon a télen az első magyar huszárhadosztályt a Vértesbe vezényelték. Előtte mindössze három nap pihenőt kaptak a katonák, Csallóközben. A lakosság nagy szeretettel fogadta őket, bált rendeztek a tiszteletükre, ahol a huszárok megtáncoltatták a falubeli lányokat, aztán megírták a leveleiket haza és indultak meghalni a Vértesbe. Köztük volt Marjay Tamás, a fiatal hadnagy is, aki bár hősiesen küzdött, a vértesi csatában mindkét térdét szétlőtték. Öt nap alatt kúszott vissza a méteres hóban étlen-szomjan, a vérveszteségétől kimerülten a saját csapataihoz. Később mindkét lábát térdből amputálni kellett és a két kezén levágták majdnem minden ujját. Ez a huszonhárom éves fiatalember hőstettéért megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Marjay Tamás lányai nem teljesen így mesélték a történetet, ellentétben a hadinapló állításával: szerintük a meneküléskor apjuk nem volt egyedül, ott maradt vele a lova. A kezével belekapaszkodott a kengyelbe és a ló húzta le a saját csapataihoz. A kitüntetését nem kaphatta kézhez, mert véget ért a háború. Marjay Tamást is deportálták a családjával együtt, megvonták katonai rangjától, elvették a rokkantnyugdíját, és ott maradt huszonhárom évesen emberi roncsként. Pápateszérre került, és több mint egy tucatszor próbált meg öngyilkos lenni. 

De milyen fordulatot hozott az élet? A gondviselés? Isten szeretete?

Marjay Tamás gyakran látogatta a pápateszéri körzeti rendelőt. Az ott dolgozó orvos csapodár természetéről volt hírhedt, hamar magára hagyta a feleségét, és két kicsi gyermekét. A fiatal Marjay, és az elhagyott nő megismerkedett. Egymásba szerettek, Marjay elvette feleségül az asszonyt és felnevelte az orvos két gyermekét. Ez célt adott az életének.
El tudunk képzelni egy olyan világot, ahol a szerelem kizárólag az emberi értékekről szól? Egy nő beleszeret egy lábnélküli, kézujjnélküli férfibe, akinek semmije nincs. De abba is nehéz belegondolni,  hogy a férfi dolgozni tud, olyan munkát végez, amiből eltartja a családját, és apja lesz két árvának. Ők mégis egy egész életet éltek le így. Ha ismertük volna Marjay hadnagyot, lehet nekünk sem számított volna, hogy térdtől nincs lába, vagy nem tudja megfogni a kávéscsészét, csak a hőst láttuk volna benne.

“Maradjunk együtt!” Ez a most kezdődő házasság hete idei mottója. 

A házasság hetét tizenötödik alkalommal rendezik meg hazánkban és nemzetközi szinten. A programsorozattal idén a kapcsolatok tudatos gondozására, a közös fejlődésre igyekeznek ráirányítani a figyelmet, válaszul a koronavírus-járvány párkapcsolati kihívásaira.Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Richard és Maria Kane indította el a kezdeményezést az Egyesült Királyságban.A házasság életünk része, de nem csak a szerelem, a vonzódás alakítja, hanem belefoglaltatnak a hétköznapok, a betegségek, az öregség, a csalódások is.
Ady írta Csinszkáról: “Szeretem hibáit jóságánál jobban, de nagyon szeretem.” Ha szülőként a kapcsolatok erősítésére neveljük gyermekeinket is, akkor felelősségteljes felnőttként lépnek házasságra, és alapítanak családot. Egy ilyen összekovácsolt egységet a karanténba szorított időszak sem tud meggyengíteni.
“Maradjunk együtt!”